Régi órás-ékszerész család sarjaként tisztelem az ősök hagyatékát, eleink szaktudását, ezért már fiatal koromban elkezdtem gyűjteni a szakmailag, vagy más vonatkozások miatt érdekes régi ékszereket. A hangsúly a nemes alapanyagokon, a dizájnon és a kivitel finomságán van, ezért számomra másodlagos, hogy férfi-, vagy női ékszerekről van szó.


Ebbe a gyűjteményembe keresek mindenféle, az 1930-as évekbeli, vagy annál régebbi ékszert, legyen az tűzzománcos, vagy gyémántos, esetleg briliáns-ékszer.

Antik ékszerek terén elsődlegesen a következőket keresem:
– Art-deco fehérarany briliáns ékszerek,
– régi platina ékszerek,
– férfi mandzsetta- és inggombok,
– címervésett pecsétgyűrűk,
– nyakkendőtűk,
– női brossok, medálok,
– fényképtartó medálok,
– faragott drágaköves ékszerek,
– tűzzománcos ékszerek (vonalzománc, rekesz-zománc, azsúrzománc, stb.)
– niellós (Tula ezüst) ezüstékszerek és tárgyak,
– granulációs(bőrtűs) technikával díszített ékszerek,
– mór (szerecsen) fejes ékszerek,
– tűzzománcos lóhere medálok,
– nyitható fényképtartó medálok(az eredeti fényképekkel együtt is!),
– női szecessziós nyakékek, karkötők, gyűrűk, ún. güldish ékszerek.
(A güldish ékszerek azon speciális kategóriája az antik ékszereknek, melyek alul vörösaranyból készültek, azonban a foglalatuk ráforrasztott ezüst, melybe gyémántokat vagy régi csiszolású briliánsokat foglaltak. Jellemzően a 19. sz. utolsó negyedében készültek szecessziós stílusban, ritkábban 1910-es évekbeli korai Art-deco stílusú ékszerekről van szó.)