A laboratóriumi gyémánt és a természetes, bányából felhozott gyémánt között szabad szemmel és szokványos ékszerész műszerekkel nem lehet különbséget tenni. Megjelenésre, keménységre, szerkezetre mind egyforma. Azonban speciális műszerek segítségével nem csak az mondható meg, hogy melyik gyémántot készítette a természet és melyiket az ember alkotta gépek, de még a különböző eljárásokkal készült darabok is csoportosíthatóak. Nem minőség vagy „igaziság” szempontjából, mert úgy nincs eltérés, mindössze apró jelek utalnak a gyémánt keletkezésének körülményeire. Nézzük, melyek ezek!

A természet alkotta gyémánt

A természetes úton keletkezett nyers gyémántok oktaéder alakúak, ami 12 élű, 6 csúccsal és 8 lappal rendelkező forma. A mindenki számára ismerős briliáns alakzat már a csiszolás eredménye, a természet nem készít ilyesmit. A gyémántok a földkéreg alatt, magas nyomáson jönnek létre és legtöbbször különböző zárványokat is tartalmaznak. Ezek a zárványok lehetnek szabad szemmel láthatatlanok, de be is színezhetik a gyémántot igen változatos módon és mértékben. Vannak sárgás, kékes, zöldes, szürkés gyémántok, és a kiemelkedő megbecsülésnek örvendő fekete gyémánt is nagy mennyiségű zárvány eredménye. A természet alkotta gyémánt esetén nem mérhető mágnesesség és eddigi tudásunk alapján nem fémek jelenlétében jönnek létre.

Laboratóriumi gyémánt HPHT technológiával

A HTHP technológiával készült laboratóriumi gyémánt a természeteshez hasonló feltételek mellett, nitrogén jelenlétében épül föl, fémes zárványokkal rendelkezhet és nyers formájában általában sárgás, ritkábban kékes árnyalatú. A fémes zárványok minimális mágneses jelleget mutatnak, így ez a jellemző egyértelműen elárulja, hogy HPHT laboratóriumi gyémántról van szó. Ez a mágnesesség annyira kicsi, hogy csak érzékeny mérőműszerrel mutatható ki, tehát semmiképpen nem kell attól tartani, hogy ennek észrevehető jelei vannak.
A nyers HPHT gyémánt kuboktaéder alakú, ami 24 csúccsal, 24 éllel és 14 lappal rendelkező mértani forma. Lapjaiból 6 négyzetes, míg 8 szabályos háromszög. Ugyanúgy, ahogy bármely más nyers gyémántot, ezt is gondos kezek csiszolják a kívánt formára.

CVD eljárással készült laboratóriumi gyémánt

Azok a laboratóriumban növesztett gyémántok, melyeket CVD eljárással hoznak létre, szinte teljesen kocka alakúak. 12 éllel, 8 csúccsal és 6 lappal rendelkeznek, felületesen fogalmazva olyanok, mint egy mini jégkocka. Ráadásul, mivel nem igazán találkoznak „színező” anyagokkal, nem színesek, mint a természetes vagy a HPHT technológiával gyártottak. Ezek a kristályok azért ilyen formában épülnek föl, mert ez a kémiai eljárás lemezfelületek képzésére szolgál, így a kiinduló magként berakott egyetlen gyémánt molekulához mintegy „bevonatként” kapcsolódik rétegről rétegre az újabb gyémántlemez. Ez az eljárás olyan magas kémiai tisztaságú drágakövet eredményez, ami a természetben csak nagyon ritkán fordul elő. Mivel a CVD gyémánt nem fémes közegben növekszik, a természeteshez hasonlóan esetében sem mérhető mágnesesség.

A természetes és a laboratóriumi gyémánt tehát csupán olyan minimális és elhanyagolható szempontok alapján különböztethető meg egymástól, hogy a megkülönböztetéshez nagyon érzékeny és speciális műszerekre van szükség. Mindhárom gyémánt típus valódi gyémánt, ám a mesterséges darabok érezhetően olcsóbbak. A laboratóriumi gyémánt tehát gazdaságos alternatívát kínál arra, hogy etikusabb és fenntarthatóbb módon élvezhessük a ragyogó luxust. Amennyiben szeretne ön is egy káprázatos darabot, írja meg nekem elképzelését, és megvalósítom.