Az aranyat (latin neve Aurum, vegyjele Au) már az újkőkörszak óta használják ékszerkészítési alapanyagnak, hiszen akkori eleink ezt a különleges színű, és az akkori viszonyok között az olvasztáson kívül mindennek ellenálló fémet szinte elemi formájában, termésaranyként folyók és patakok torlataiból és fövenyéből kis szerencsével, vagy helyismerettel és kis energia befektetéssel megszerezhették.
Mindezek mellett azonban az arany már a kezdetektől komoly értékőrző és vagyonképző szerepet játszott tekintve, hogy a relatíve könnyű megmunkálhatóság és a megfelelő ritkaság találkozott benne az ellenállósággal, a tartóssággal. Nem volt sem túl ritka, sem túl gyakori alapanyag ahhoz, hogy az emberiség bármely kultúrájában ne az uralkodó réteg privilégiuma legyen annak birtoklása, pláne viselése.

Forrás: textilekszer.hu

A dél-amerikai prekolumbián társadalmakban a nap verejtékét sok esetben kizárólag az isteni származású uralkodó használhatta, sőt birtokolhatta.
Ez lett a végzete az utolsó Azték uralkodónak és vele a teljes birodalmának is. Montezumát is végső soron mérhetetlen aranykincséért ölték meg a Hernán Cortés által vezetett spanyol konkvisztádorok, hiszen birodalma aranykészletének jelentős része az ő kincstárában koncentrálódott.
Az ókori Egyiptomban az aranyat a Ré által isteni hatalmat szimbolizáló nappal, amit pedig a mindenkori Fáraóval hoztak összefüggésbe.
Az antik Görögország városállamaiban az ezüstpénzek használata volt általános, az aranyat kezdetben nem használták pénzkészítésre. Ennek az volt az oka, hogy a napsárga fémnek túl nagy volt az értéke ahhoz, hogy a mindennapi kereskedelemben használhassák. Ez csak a szemléletesség kedvéért olyan, mintha valaki azt remélné, hogy egy egymillió forintos címletű pénzből a sarki boltban visszaadnak neki. Ennek ellenére Athénban Kr. e. 407-ben mégis elkezdtek aranypénzt verni. A peloponnészoszi háború miatt a város ezüsttartaléka elfogyott, ezért szükségből beolvasztották Pallas Athéné templomának, saját városállamukkal azonosított istennőjük aranykincseit.
A rómaiak már szinte iparszerűen bányászták az aranyat, melynek során az olcsó rabszolga munkaerő és a folyók vizének elemi erejének segítségével egész hegyeket omlasztottak be és mosták el a meddő kőzeteket azért, hogy hozzáférjenek.

Az arany az egyetlen fém, melynek színe ötvözőanyagok hozzáadásával jelentősen megváltoztatható. Így beszélhetünk sárga, vörös és fehéraranyról is. De akár zöld, ha pedig színvassal ötvözzük, akkor kék aranyról is, de ez inkább az érdekesség kategória, gyakorlati jelentősége nincs, hiszen az ilyen ötvözet rendkívül rideg, ráadásul kopásra kifehéredik.

Az ezüst(latin neve Argentum, vegyjele: Ag) története szorosan összefonódik az aranyéval, hiszen az ezüst is előfordul elemi formában. Jellegzetes fehéres fényét már az ókori elődeink is a holdéhoz hasonlították, mely jó ellenpontja volt az arany napsárga színének. Először csak ékszereket és nagyobb reprezentatív használati tárgyakat készítettek belőle, később pedig már a pénzek alapanyagának is használták. Az egyiptomi óbirodalomban, amikor alapanyagként még csak az elemi formát, a termésezüstöt ismerték, a két fém értéke megegyezett. Később, mikor felfedezték a vegyületekből való előállítását, az ezüst értéke csökkenni kezdett az aranyhoz viszonyítva. Az Újbirodalom első időszakában jellemzően 1:2 volt az értékarány az arany javára, ami III. Ramszesz idején (kb. Kr. e. 1200 körül) rövid idő alatt hirtelen lecsökkent.
Az azonos súlyú színezüst és színarany értékarányát I. Dareios perzsa király i.e. 500 körül rögzítette először. Akkor 1 rész színarany már 13,5 rész színezüstnek felelt meg. Ez az arány sokáig meg is maradt.

Rómában Kr. e. 217-ben vertek először ezüstpénzt. Az ókorban az ezüst Perzsiából(Irán) és Indiából, de legfőképp Spanyolországból származott.
A középkorban ezen lelőhelyeken kívül ezüstöt bányásztak még Szászország, Csehország és Tirol területén is.
Az amerikai kontinens felfedezése óta a legtöbb ezüst mind a mai napig az Újvilágból származik.
A középkor folyamán 1g arany 13g ezüstnek felelt meg, 1895-ben 28g-nak, 1939-ben már 77g-nak. 2008 végén kirobban amerikai ingatlan hitelválság idejére pedig 1g színarany értéke 65g színezüstének környékén mozgott, napjainkban pedig 1g színarany értéke kb. 71g színezüstére emelkedett.A színarany és a színezüst különböző arányaiban történt összeolvasztásaik által létrejött ötvözetek használata is gyakorlatilag ezen fémek felhasználásával egyidős.
A főniciaiak például előszeretettel használták a 75% arany és 25% ezüst összetétel környéki arányt ékszereik készítésekor.
A görögök is arany-ezüst ötvözetet használtak, mely általában 80% aranyat és 20% ezüstöt tartalmazott, és az ilyesmi arányú ötvözeteket elekrtum-nak/élektron-nak/elektron-nak nevezték.
Elektrum pénzérméket már a lüdiaiak is vertek a kr.e. VI. században. Ez a kb. 4 rész arany : 1 rész ezüst arány ma már régóta nem szabványos, tehát nem fémjelezhető.
Manapság több adalék fémet is engedélyez a magyar fémjelzési törvény. Ezek a réz, a nikkel, és a palládium.
Az arany és az ezüst is természetesen ezeken kívül sok más fémmel ötvözhető még, az így keletkezett ötvözetek viszont semmilyen formában nem kerülhetnek ékszerészeti kiskereskedelmi forgalomba, mivel a hatályos magyar fémjelzési törvény tiltja ezek használatát.

A Platina (vegyjele Pt) szürkés színű, rendkívül nehéz nemesfém, a róla elnevezett elemcsoport, a platinafémek első tagja a periódusos rendszerben.
A természetes eredetű szennyezett platinát – nem szándékosan ugyan – de már az ősi egyiptomi mesterek is használták ezüst helyett, azzal összetévesztve. Az ecuadori indián törzsek pedig ékszereket készítettek belőle már a spanyol hódítók érkezése előtt is. 1736-ban “de Ulloa” spanyol csillagász és tengerésztiszt egy megmunkálhatatlan fémre figyelt fel a mai Kolumbia egyik aranybányájában, amelyet „platina” névvel illetett (az ezüst spanyolul plata, a platina szó pedig „kicsi ezüstöt/ezüstöcskét” jelent).
A világ platina termelésének 98%-a 3 országból származik: a korábbi Szovjetunió utódállamaiból 49%, a Dél-afrikai Köztársaságból 43%, míg Kanadából 6% származik.

Az elsőrangú drágakövek csoportja: a gyémánt, a rubin, a zafír, a smaragd, a gyöngy…….
A korund csoport egyéb drágakövei:………….
A Berill csoport egyéb drágakövei:………………
A gyöngyökről bővebben:……………..